4.rész A múlt zenéje~

Sziasztok:) Mielőtt hozzákezdtek az olvasáshoz szeretnék nektek ajánlani egy blogot:) Egy barátnőm írja és szerintem nagyon jó érdemes elolvasni^^ http://iminlovewithjb.blogspot.hu/ (Believe In Yourself) Jó olvasást kívánok a részhez!:) És írjatok komit:3

-Ez lehetetlen.. Nem! Biztos csak tévedés! Ő soha de soha nem tenne ilyet! Mondtam idegeskedve.
Érte kell mennünk! Indulás a kocsihoz!
-Ti kérlek maradjatok itt. Szólt ránk Natalie. Csak én és Pattie megyünk el érte.
-Nem! Kiabáltam rá. Én is megyek! Nem maradatok itthon! Nem fogok ölbe tett kézzel várni! Én is elmegyek Vanessáért.
-Nem szeretném ha látnád ilyen állapotban..
-Nem érdekel akkor is elmegyek érte! Erősködtem továbbra is.
-Rendben van.. Adta meg magát Natalie.  

Máris szaladtam a kocsikulcsomért és rohantam ki a garázsba. Sikeresen kitolattam majd anya és Natalie beültek az autóba és a rendőrkapitányság felé vettük az irányt. Szerencsére gyorsan megérkeztünk. Leparkoltam utánna pedig futottam be az őrsre. 

-Hé! Állj meg fiam! Hova-hova? Szólított le egy rendőr.
-Vanessa Walker-ért jöttem! Vágtam rá.
-Aha. És a szüleitek hol vannak?
-Jack! Itt vagyok. Lépett be az ajtón Natalie.
-Várjunk csak.. Akkor te nem Justin Bieber vagy? Kérdezte kíváncsian.
-De igen. Rántottam meg a vállam.
-Hatalmas rajongód vagyok kölyök! Ölelgetett meg. Ami kicsit meglepett.
-Jack! Most Vanessáért jöttünk.
-Ja igen gyertek itt van. Legyintett egyet a kezével.

Majd elvezetett minket egy kicsit hátrébb ahol egy cella volt és ott ült Vanessa. Jack pedig elővette a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Majd megszólalt.

-Kisasszony gyere jöttek érted! Kiabált oda Vanessához.
-Vanessa kicsim gyere megyünk haza! Szólt oda Natalie is.

Vanessa pedig felállt és felénk kezdett el sétálni. Láttam a szemein, hogy vér vörösek voltak és az arca pedig sápadt. Amikor kiért az ajtón szó nélkül állt ott.

-Kislányom mégis mire volt ez jó neked? Kérdezte tőle Natalie.
Néhány percig hallgatott majd hirtelen megszólalt.
-Kate-hoz akarok menni most! Kiabált rá Natalie-ra.
-Márpedig most nem mész oda! Mész szépen haza és megbeszélünk mindent.

Én és anya pedig csak hallgattunk majd a kocsi felé kezdtünk el indulni beültünk és Natalie lakásához vettük az irányt.

*Bent a házban*

Bementünk a nappaliba.
-Vanessa! Végre megjöttetek! Mit mondtak?
-A drága látos unokád drogos kislány lett! Gratulálok! Most mit csináljak vele őszintén mondd meg!
-Natalie.. Vanessa nem tehet erről. Mondta halkan Jessie néni amin nem kicsit lepődtem meg.
-És miért nem? Mondd meg! 
-Sajnos ez a kislány az utóbbi időben nagyon megváltozott..  Natalie hiába vagy TE az anyja nem ismered ezt a lányt. Kész idegroncs lett az elmúlt évek sora alatt. Csak tudnám miért! Mindent megvettetek neki amit kért de egy valamit nem kapott meg soha! A szeretet! Ajándékokkal próbáltátok kárpótolni a szeretet. Soha nem volt rá időtök. Én neveltem fel! És tudod régebben is voltak bajai a droggal és az alkohollal! De ez nem minden.
-Elég! MOST fejezd be ezt egészet anyu! Próbáltam róla gondoskodni de a munka is fontos volt!Még mik fognak kiderülni rólad Vanessa? Talán az, hogy nem vagy szűz?
-Tudod anya az is meg volt már! Nevette el magát.
-Igen?! Na jó most volt elegem belőled! Mégis ki volt az? Lett egyre idegesebb Natalie.
De ekkor Vanessa arcáról lefagyott a mosoly. 
-Az nem fontos. Mentem. Fogta magát kisétált a nappaliból és a lépcső felé vette az irányt.

Síri csend vonult a házra. Gondoltam Vanessa után megyek.

-Hova mész Justin? Vont kérdőre anya.
-Megnézem Vanessát. Vágtam rá.

Mentem felfele a lépcsőn és kopogás nélkül benyitottam a szobába. Megláttam Vanessát az ágy szélén ülni és sírt.. Majd meghasadt a szívem amikor láttam, hogy ilyen szomorú. 

-Miért nem mondat el? Sétáltam oda hozzá majd leültem mellé. Bárcsak tudhatnám mi forog a fejében.

-Mert számomra nem jelentett semmit.
-Akkor miért történt meg akkor amikor 13 éves voltál? Kíváncsisodtam. De talán nem kellett volna.
-13 évesen önfejű voltam.. Megbántam, hogy lefeküdtem veled.. Azt is, hogy odaadtam neked azt a dolgot amit már soha nem kaphatok vissza. És tudom, hogy ez neked nem jelentett semmit, de én még mindig emlékszem minden egyes percre amit akkoriban eggyütt töltöttünk. Ennyi volt..
Mondta érzelementes hanggal, de én halottam azt a fájdalmat ami belül sikít. Nem akartam hallani a fülemnek.. De igen sajnos rohadt nagy bunkó voltam vele akkoriban és ezt meg is bántam..
-Vanessa én ezt nagyon sajnálom de ez már elmúlt és nem tudunk mit tenni ellene.. Kérlek ha tudsz bocsáss meg nekem kérlek! Reméltem, hogy megbocsájt de neki nem megy könnyen a felejtés.
-Hát persze.! Mivel neked már ott van Selena ezért egy harmadik kerék már nem kell ugye? Én szerettelek téged Justin de számodra ez nem jelentett semmit!
-Vanessa egy 13 éves lány nem tud szerelmes lenni ez csak fellángolás volt! Semmi több! És azt is tudtad, hogy ez soha nem lesz viszonozva mert majdnem 3 év kor külömbség van köztünk! És én soha nem tudnék rád máshogy nézni!
-Tudod hányszor szerettem volna az OLLG lányok helyében lenni? Hányszor sírtam miattad éjszakákon át? Hányszor gondoltam rád? Mikor láttam, hogy milyen boldog vagy Selenával rengetegszer kívántam a sírba! Amikor valamelyik klippedbe a lányokkal vagy? Nemtudod min mentem át amikor itt hagytál engem..Hánszor virrasztottam át az éjszakákat? Mert vártam, hogy meglátogass.. De nem jöttél! Értem, nem jelentettem neked semmit csak egy kis senki voltam a szemedben! Kérlek menj el.. És soha, SOHA többé nem akarlak látni.. Csak menj el mint szoktál te hülye!

   Ekkor láttam összezuhanni Vanessát először.. Borzalmas volt. Lehet, hogy csak a részegség beszélt belőle de amit mondott a szívemig eljutott. Tudom, hogy soha nem szeretném őt mint egy barátnőt számomra ő csak egy barát. Én már megtaláltam az igazit Selenát. Tudom, hogy vele fogom leélni az életem. De nem akarom látni, hogy Vanessa tönkre teszi magát egy gyerekkori fellángolás miatt. Majd megnyugszik é minden rendbe fog jönni.Ezekkel a gondolatokkal lementem a földszintre és láttam, hogy anyáék már az ajtóban állnak. Én is odamentem hozzájuk.

-Nagyon sajnálom, hogy ezt látnotok kellett. Kérlek bocsássatok meg!
-Semmi gond Natalie. Vanessa nem tudhatta, hogy jönni fogunk gondolom megviselte. Majd találkozunk jó éjt. Köszönt el anya Natalietól.
-Sziasztok!

Ahogy kimentünk az ajtón anya Selena és én is beültünk a kocsiba, Miley pedig a sajátjába és itt elváltak az útjaink. Az út csendesen telt. Majd amikor hazaértünk beparkoltam besétáltam a házba és Jazzy rohant oda hozzám.

-Justin! Hogy-hogy ilyen korán hazaértetek? Nyíltak tágra szemei.
-Közbejött valami más. Most pedig menj aludni.

Majd Selena és anya is beért a házba.

-Justin jössz pihenni? Állt mellém Selena.
-Persze. Ezzel a hálószobánk felé vettük az irányt. Mikor felértünk ledobtam magam az ágyba. Kis idő múlva Selena is beért. Lefeküdt mellém majd hozzámszólt.

-Justin mit jelent neked ez a lány?
-Semmit. Csak egy régi barát. De mára teljesen kifordult magából. Válaszoltam vissza neki.
-Miért? Régen milyen volt? Vette kérdőre az előző válaszomat.
-Kedves volt. És visszahúzódó. De most már a régi önmaga ellentéte. Gyorsan megváltozott.
-Aha.

És többet Selena már nem is kérdezett. Csak elfordult és elaludt. Viszont nekem nem jött semmi álom a szememre. A mai nap túl sok volt számomra. Remélem megint a régi lesz minden. Ekkor minden az eszembe jutott. A sok eggyütt töltött idő. Együtt deszkáztunk, a suliba mindig ketten mentünk, Kiálltam érte ha kellett. Vanessa mindig csak mosolygott és visszafogott volt. Soha nem csinált semmi őröltséget.

*Vanessa gondolataiban*
Megint itt hagyott. Soha nem voltam neki fontos. Hiányzik a régi Justin akinek mindent elmondhattam olyan volt mint a bátyám de ez mára mind eltűnt.. Nem lesz ő se többe 16 éves és én se 13. Pedig újra élném mind azt a sok szép évet. Hiányzik..

 

3.rész Egy telefonhívás..~

-De miért akart öngyilkos lenni?. kérdeztem meg.
-Ez az a dolog amit mi nemtudunk.. Azóta is féltem, hogy mégegyszer meg próbálja.
-Natalie értesítem Jessi mamát rendben?
-Köszönöm Pattie.
-Nem kellene felhívni vagy valahogy kapcsolatba lépni Vanessával? Szólt bele Miley.
-De igen persze máris hívom! Lelkesedtem fel az ötletre.
-Justin.. Azóta már változott a száma. 

Natalie pedig leírta egy papírra a telefonszámot én pedig felhívtam.

 *Vanessánál*
Basszus.. Ki a franc hív?! Ránéztem a kijelzőre és ismeretlen számot jelzett ki. Felvegyem? Fogant meg bennem a kérdés. Biztosan anya hív.. Majd egyszer megunja és lerakja. Gondoltam magamban. 
*10 perccel később*
Jézusom de kitartó. Még mindig hívogat. Nem érdekel.. Elővettem a fülesem és elkezdtem zenét hallgatni. Nincs megnyugtatóbb mint a zene. A parkban egy csomó szerelmes párt láttam és ez borzalmasan esett.. Olyan rossz látni, hogy mindenki boldog én pedig kész roncs vagyok.. Lefeküdtem a padra fürkésztem az égboltot és egyre álmosabb lettem. Lecsukódtak a szemeim és elaludtam.

*Justinnál*
-Nem veszi fel a telefont. Pedig vagy 100-szor hívtam.
-Ne aggódj Justin, előbb utóbb meglesz. Nyugtatott meg Selena.

*1 órával később Vanessánal* 
-Hé kislány ébresztő! Hahó ébredj!
-Hmm? Mi az?
-Tünés innen ez az én padom! Keress magadnak másikat! Ordibált velem egy hajléktalan.
-Jó-jó értettem elhúzok. Vágtam rá a lehető leggyorsabban.

Egyre jobb ez a nap.. Egy csöves elüldöz a padjáról. Elkezdtem nyomkodni a telefonomat és kinek a nevét látom meg benne? Kevin. Kevin a régi ,,dílerem" ha lehet így mondani. Talán fel kellene hívnom. Vagy ne? De igen.. Elkezdtem tárcsázni, kis idő múlva fel is vette.
-Kevin, Vanessa vagyok.
-Csak nem a régi Vanessa a drog függő? Mi van veled? Halottam némi gúnyt a hangjában.
-Van cuccod? Nem akartam elhinni de megkérdeztem.. De mi lesz ha megint visszaszokok?
-Tudod hova kell jönni, nem? Kate barátnőd is itt van. 
-Indulok.. Ezzel letettem a telefont.

Vagy negyed óra mire odaérek és még sikátorokon is át kell vágnom magam.. Borzalmas környék. És még pénz sincs nálam nagyon jó..
Legalább az út alatt lesz időm elgondolkodni. Vajon, hogy volt képe idejönni 4 év után úgy, hogy nem is keresett?! Igen persze nem ért rá.. Ilyet én is ki tudnék találni! De nem is érdekel. Legyen a kis barátnőjével és kész. Na végre ideértem. Lesz egy pár alak aki nem bír itt az tuti.

-Na kit látnak szemeim? Csak nem a híres Vanessa Walker? Gyere ide csajszi! Olyan rég láttalak. Mi szél hozott erre? Mondta nevetve Kate. Nos Kate.. Igen ő a legjobb barátnőm! Hiába drogos vagy akármi nélküle nem is tudom, hogy-hogy bírnám.
-Kate! Futottam oda hozzá könnyes szemmel.
-Na megint mi a baj? 
-Semmi.. 
-Aha persze.. Én meg az anyád vagyok nem?! Na mesélj csak! Hogy ez a csaj milyen jól ismer basszus..
-Hát.. Kezdtem bele.
-Csak nem megint a Tini lányok kedvence bántott meg? Keressük meg és megmondjuk neki a magunkét! Vette komolyra a szót.
-Kate! Igazán nem kell! Mondtam neki már nevetve.
-Tudod mi kell neked csajszi? Egy jó kis whisky meg fű. 
-Ismersz engem. Mi lenne velem nélküled! Néztem fel rá csillogó szemekkel.
-Tudod, hogy te vagy a legjobb barátnőm. Na de, hé Kevin told ki a segged és hozz nekem 2 adagot! Kiabált be Kevinhez.
-Jó jó nem kell ordítani nem vagyok süket. Jött kifele Kevin majd hozzám szólt. Na a mi kis hercegnőnk visszajött oda ahonnan kedzte? Hiányoztál már Vanessa!
-Ti is nekem srácok! Na de adjátok már! Rohadtul kéne a cucc.

*Walker házban*
-Paul mikor ér haza? Kérdezte kíváncsian Pattie.
-Még fél óra. De én ezt már nem bírom! Annyira féltem őt.
Ekkor kopogtatnak a ház ajtaján.
-Megyek kinyitom. Mondtam egyhangúan. És láttam ,hogy az ajtóban Jessie néni állt.
-Justin kisfiam te vagy? Így megnőttél? Hát alig ismertelek meg! Szólt csodálkozva.
-Hát Jessie néni múlik az idő. De tetszik tudni, hogy mi történt?
-Hát persze kisfiam. Sétált be kellemesen a nappaliba a többiekhez.
Amin persze el is csodálkoztam. 
-Anya! Végre ideértél! 
-Natalie nem vagyok én annyira öreg, hogy ide fele eltévedjek! Nyugodjatok le egy kicsit. Nyugtatgatott minket.
-Mégis, hogy tudnék lenyugodni amikor a lányom elszökött itthonról? Mégis, hogy?
-Á nem nagy ügy! Régebben is mindig elszökött. Mikor is..? Talán ilyen 13-14 éves korában. De úgyis visszajön!
-Régebben soha nem szokott elszökni! 
-Igaz honnan is tudhatnád amikor mind végig én neveltem őt! Rossz anya vagy nagyon rossz! Vágta hozzá Natalie-hez.

*Vanessánál*
-Jézusom Kevin Vanessa nagyon be van állva! 
-Na nem mondod?! Most mi legyen vele? 
-Mi lenne? Szépen itt marad mi pedig elmegyünk addig a gyógyszertárba! 

*1 órával később a Walker házban*
Síri csend lepi el a hatalmas házat, mindenki maga elé mered üres tekintetével az élet megállt. Egyszercsak telefoncsörgésre leszünk figyelmesek. Anya megy és felveszi a telefont.
-Walker ház ki az?
Hosszas hallgatás után megszólal anya és szól Natalienak, hogy őt keresik.
-Ki az? Kérdezte kíváncsian.
-Nemtudom. Veled akar beszélni. Ezzel visszajött és leült a kanapéra. Natalie óvatosan elvette a telefont és beleszólt.
-Natalie Portman vagyok miben segíthetek? 

A telefon beszélgetésből nem értettem semmit. Csak Natalie lágy hangját halottam ahogy minden szava az ,,igen". Majd nem sokkal később lassan letette a telefont. Percekig állt némán egy helybe majd mikor megfordult láttam az arcán, hogy fehér mint a fal. Egyszer-csak a kanapé felé vette az irányt és leült. 

-Ki keresett Natalie? Kérdezte meg tőle Jessi néni.

Natalie meg sem tudott szólalni továbbra is csak sírt. 

-Natalie ki volt az? Kérdezte már Selena is.
-Natalie! Natalie ki volt az? Kérdeztem tőle én is már kétségbeesetten. 
-Natalie! Natalie! Hahó szólalj meg a frászt hozod ránk! Ki volt az? Hallod? Szólangatta idegesen anyám.
-A Kanadai rendőrkapitányság. Vanessa.. Vanessa.. Ekkor már teljes erelyéből zokogott.
-Mi van Vanessával? Nyögd már ki!
-Börtönben van! Kábítószer birtoklása miatt..



 

2.rész Öngyilkos?~

Majd mikor a dal végéhez értek anya és Pattie egy hatalmas tortát hozott ki amin egy kiskori kép volt rajta Justinnal. Nem hittem el.. Minden ember ott állt abban a nappaliban aki tönkretette az életem. Ezt nem hagyhatom szó nélkül. Ekkor lépett oda Édesanyám hozzám és nyomott egy puszit a fejemre.
-Boldog születésnapot és Karácsonyt kicsim!
-Boldog születésnapot törpe! Szólt hozzám Justin. Majd egyre közeledett hozzám. Éreztem ahogy a teste és az én testem érintkezik..Mióta vártam erre a pillanatra.. És most végre megtörtént. De nem olyan mint amilyenre számítottam, nem egyáltalán nem.. Valami megváltozott.
-Csak ezt ne kérlek..
-Valami baj van? Kérdezte aggodalmasan Justin. 
 -Igen! Méghozzá TE! Vágtam hozzá.
-Vanessa kicsim!Mi ütött beléd?
-Tudod anya te azt nagyon jól! Tudod mennyire gyűlölöm ezt a napot! A születésnapomat és a karácsonyt!
-Miről beszélsz? Lepődött meg.
-Erről az egész ünneplésről! Utálom! Utálom amióta csak elhagytak a barátaim!
-Nem értem miről beszélsz, mi mind itt vagyunk neked! Emelte fel a hangját.
-Arról, hogy nekem soha nem volt senkim! Egy emberre számíthattam de ő is itthagyott engem! Soha, de soha nem volt senkim! Mindig csak magamra számíthattam!
-Miről beszélsz?! Én is mindig itt voltam neked! Segítettelek abban amiben csak tudtalak!
-Igen tényleg nagyon jó anya voltál! Lepasszoltál a Nagyihoz és havonta ha felhívtál egyszer! 
-Fejezd be kisasszony!
-Nem! Mindig is csak az a fontos, hogy neked mi a jó! Én soha nem voltam fontos.. És amúgy is ez az én születésnapom avval töltöm akivel akarom! És amúgy is minek hívsz meg olyat akit nem is ismerek?!
-Elég! Leégetsz a többiek előtt! Nem tűröm el ezt a viselkedést, vagy velünk ünnepelsz vagy pedig fent a szobádban szobafogságban!
-Vanessa kérlek fejezd ezt be.. Én is mindig melletted álltam.
-Épp ez az! Álltál! Te voltál a legjobb barátom! Bíztam benned! De te itt hagytál engem.. Amióta megismerted ezt a két lányt azóta én már nem létezek számodra! Amikor pedig összejöttél Selenával.. Azóta teljesen kifordultál magadból!
-Ez egyáltalán nem igaz! 
-Akkor hol voltál az utóbbi 3 évben? Amikor szükségem lett volna rád?!
-Dolgom volt.. szólalt meg félénken.
-Ennyit erről! Nem volt rám időd ugye? De másra mindig van ugye? Tudod mit? Most azonnal döntsd el, hogy kit választasz! Engem vagy őket?
-Ha így állunk akkor őket! Legalább ők nem olyan nyafogós kurvák mint te! 

Itt állt meg bennem az ütő.. Éreztem, hogy vége.. Nem akarok többé élni. .. Én ezt nem akartam hallani. Meg akarok halni. Igen! Meg akarok halni. Csak álltam némán és csak Justin hangja járt a fejemben és az amit az előbb mondott.. 

-Justin ez azért durva volt.. Mondta megrémülve Pattie.
-Vanessa.. Most kérlek menj fel a szobádba. szólt hozzám anyám.
-Szívesebben töltöd olyan emberekkel a Karácsonyt és a születésnapomat akiket nem is ismerek?! háborodtam fel.
-Tudod mit kislányom? Igen! Szívesebben vagyok velük mint veled!
És most jött az az érzés mintha megint szíven szúrnának.. A saját anyám? Ő mondta ezeket? Én ezt nem bírom tovább..


-És most pedig takarodj a szobádba! kiabálta ingerülten.
-HÜLYE RIBANC! ordítottam oda neki ahogy csak bírtam.

Ekkor éreztem ahogy pofon vágott.. Igen! Pofon vágott. Megütött.
Utánna éreztem ezt már nem bírom. Kezdtek folyni a könnyeim. Éreztem ahogy folyik az arcomon a forró könnycsepp.

-Kicsim.. Kérlek ne haragudj.. Könyörgöm ne haragudj!
Én pedig csak percekig álltam némán és zokogtam.. Hogy tehette? Miért?..

-Az istenért szólj már valamit! ekkor már ő is sírt.. hallottam a hangján..
-Utállak.. Utállak.!De téged a legjobban! fordultam oda Justinhoz.
-Vanessa! kiabált utánnam a srác..

De nem érdekelt. Csak futottam fel a szobámba és magam után becsaptam az ajtót.

-Édes istenem hol rontottam el? kérdezte sírva édesanyám.
-Kérlek ne sírj Natalie! Nem te tehetsz róla. Inkább nézzük meg, hogy-hogy van Vanessa.

Justin már ott kopogtatott az ajtómon.

-Vanessa kérlek gyere ki. Beszéljük meg.
De én erre ügyet sem vetve kimásztam az ablakon és teljes erőmből futottam.

-Figyelj, most bemegyek rendben? körbenéztem de sehol sem láttam Vanessát.. Féltem. Féltem, mi lesz ha valami őrültséget csinál? Ekkor megpillantottam a nyitott ablakot. Nem nem hiszem el!
Kimászott az ablakon! ordítottam le a többiekhez. Halottam ahogy Natalie egyre jobban sír..

És ez mind az én hibám.. Ha valami baja esik azt soha nem fogom magamnak megbocsájtani..!

-Natalie! Kérlek fejezd be a sírást! Most meg kell találnunk Vanessát! nyugtatta meg anyám.
-De mégis merre lehet? Hova mehetett? kérdezte aggódva Natalie.

Ekkor beugrott! Az Avon színház! Ha Vanessa szomorú vagy mérges volt mindig oda ment!

*Vanessánál*
El sem hiszem. Nem változott semmit ez a hely. A híres Avon színház. Ahogy egyre közelebb mentem a színházhoz egy kisfiút pillantottam meg aki a lépcsőn ülve gitározott. Kiköpött olyan volt mint Justin. Gondoltam oda megyek hozzá.

-Szia! Hogy hívnak? Nagyon ügyes vagy! mentem oda hozzá kisírt szemekkel.
-Szia Zack vagyok! És te? Mi a baj miért sírtál? És köszönöm! Üdvözült lelkesen.
-Akkor örvendek Zack! Én Vanessa vagyok. Tudod az élet nehéz de mindegy is. Mondd csak, odaadnád nekem a gitárodat egy kicsit?
-Persze, tessék! Mit szeretnél vele csinálni?
-Majd meglátod! válaszoltam neki félénken.

Majd elkezdtem gitározni és énekelni. A dal pedig nem volt más mint: Justin Bieber-Mistletoe
Egyik kedvenc dalom volt. Mistletoe mint fagyöngy. Annyira gyönyörű dal.. Akárhányszor meghallgattam mindig csak az jutott eszembe, hogy soha de soha nem lehetek avval az emberrel akit szeretek. De mégis ha énekelhettem akkor egyszerűen éreztem a szeretet.. Ami ebben a dalban lakozik. Ekkor pedig egyre hangosabban már torkom szakadtából énekeltem. Egyre több ember kezdett el körém gyűlni és kezdte el figyelemmel kísérni a dalt.Már a végéhez értem amikor óriási tapsvihar kezdődött el. A dalt befejeztem és visszaadtam a gitárt Zacknek.

-Nahát, nagyon ügyes vagy! Gyönyörű hangod van! Nézett rám csillogó szemekkel.
Én is olyan szeretnék lenni mint te!
- Soha ne akarj olyan lenni mint én! Mosolyogtam rá és azzal elmentem.

*Justinéknál*
-De mégis hol lehet? Merre mehetett? Kérdezgette Natalie.
-Az Avon szímház... 
-Az az a hely ahol te gitároztál régen. Válaszolta anyám.
-Az Avon színház! Biztosan ott lesz! Szaladtam a kocsi kulcsomért és már indítottam be az autót amikor Natalie utánnam kiabált.
-Justin kérlek várj! Veled megyünk mi is!
-Rendben van de akkor siessetek! Mindenki beült a kocsiba én pedig őrültem vezettem.. Csak minnél előbb meg szeretném találni őt. Csak megint mosolyogva akarom látni őt. Minden vágyam ez. De ekkor balszerencsémre egy brutálisan nagy dugóba ütköztem.
-Kisfiam mit csináljunk most?
-Én elindulok most és megkeresem! Ti csak maradjatok itt! Nincs messze a színház csak pár utca. 

Meg sem vártam, hogy utánnam szóljanak csak futottam mint egy őrült. Körülbelül 5 perc futás alatt el is értem a színházhoz. Láttam, hogy több százan ott állnak az épület előtt, odamentem én is. Ahogy egyre közelebb értem a tömeghez halottam ahogy beszélgetnek az emberek.. -"Az a kislány aki az előbb itt énekelt olyan tehetséges volt!" -"Még nagy jövő állhat előtte.,,
És ekkor vettem észre egy kisfiút aki gitárt tartott a kezében, oda is mentem hozzá.

-Szia. Nem láttál az előbb itt egy lányt aki körülbelül 17 éves lehetett és... Nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot és közbeszólt.
-Akinek fekete haja volt és gyönyörű? De igen! Az előbb itt énekelte a Mistletoe-t és gitározott is! Őt keresed ugye?
-Igen! Tudod nagyon fontos lenne nekem!
-Szereted őt? Kérdezte meg tőlem.. El kell, hogy mondjam eléggé meglepett..
-Csak mint barátot.. De nem tudod, hogy merre ment?
-Hát gőzöm sincs nem láttam merre megy.
-Értem.. De azért köszönöm.
-Várjunk! Te nem a híres tini énekes vagy Justin Bieber?
Ebben a szent pillanatban pedig minden egyes ember aki ott állt a színház előtt elkezdett felém rohanni és ordította: "Uram isten Justin Beiber! ,, Nagyszerű soha nem fogok innen kijutni! A telefonom is elkezdett csörögni. Nagy nehezen de felvettem.
-Igen?
-Justin hol vagy már? Szólt bele a telefonba Selena.
-Itt a színház előtt. Körbevettek a rajongók. És ti?
-Mi itt Nataliéknál vagyunk.
-Miért mentetek el? kezdtem el nyugtalangodni.
-Majd elmondom. De most odaküldöm Kent és ő idehoz. 

Ezzel le is rakta a telefont. Csak nekem fontos, hogy Vanessa meglegyen? Most komolyan? Úgy körülbelül 2 percen belül észre is vettem Kent a testőrömet ahogy átverekedik a hatalmas tömegen. Nagy nehezen de ki vitt onnan. Már bennt ültünk a kocsiba amikor megszólaltam.

-Ken.. És Vanessával mi lesz?
-Nemtudom Justin nemtudom..

Az út többi része pedig csendesen telt..Majd amikor beértem a bejáraton láttam ahogy anya és Natalie ott sírnak.. Selena és Miley pedig csak csendben merednek maguk elé.

-Natalie.. Vanessát nem találtam meg. Sajnálom.
-Édes istenem csak kérlek ne add, hogy megint megpróbálja azt tenni... Ekkor pedig csak még keservesebben kezdett el zokogni.
-Miért mit tett? Mit akart csinálni?! Mondja már el valaki! Kezdtem egyre idegesebb lenni. 
Natalie pedig meg sem tudott szólalni a sírástól. Anya törte meg a csendet.
-Vanessa... 
-Mi van Vanessával?! Mondjátok már meg az Istenért!
-Két éve október 7-én majdnem öngyilkos lett.

Ekkor megállt bennem az ütő.. 

-Öngyilkos? Micsoda?..
-2 éve 14-15 éves korában komoly alkohol problémákkal szenvedett.. És komoly drog függő volt.. Nem egyszer hozta haza őt rendőr.. De Október 7-én rettenetesen részeg volt és túladagolta magát.. Utánna pedig elkezdte vagdosni magát.. A kezét a nyakát a lábát.. Utánna pedig egy csomó altatót és nyugtatót vett be.. Tiszta vér volt amikor rátaláltam. Azt hittem helyben összeesek. Alig volt benne élet. Épp, hogy csak meg tudnák menteni. 20% volt annak az esélye, hogy életben marad.. mesélte el Natalie.

Én pedig fölbe gyökereztem. Erről miért nem tudtam?

1.rész Váratlan fordulat~

                                                                Váratlan fordulat


Reggel fél nyolc lehetett amikor szólt a nagymámám:
-Vanessa! Ideje felkelni mert iskola!
-Jaj mami még csak 10 percet légyszíves!
-Nincs 10 perc késésben vagy!
-Ugyan már. Még csak 6 óra van..
-Úgy ám. Már rég elmúlt, fél 8 van! És Justin is itt van már.
-Hogy micsoda?! Mért nem keltettél fel?
-Tegnap azt mondtad, hogy ne szóljak neked. Emlékezz vissza, de siess mert elkéstek!
-Jesszus. Hol van a ruhám? Mért vagyok ilyen szétszórt?
-Vanessa siess elkésünk! Kiabált fel Justin az emeletre.
-Izé rendben van. Csak...
-Csak?
-Mindegy semmi, nem lényeges.

Nos igen. Ő itt az én legjobb barátom és egyben ,,gyerekcsőszöm" Justin Bieber. Hogy miért kell nekem gyerekcsősz? Mivel a szüleim alig érnek rá és a nagymamámmal lakok ezért el kell a segítség. Meg persze azért mert még csak 13 éves vagyok ezért kell egy Felnőtt ember figyelme. Azaz egy 15 éves kamasz fiú vigyáz rám.  Soha nem értettem, hogy miért.. 

-Elkészültem! Mehetünk. Szia mama.
-Viszont látásra. 

Kiértünk a házból már az iskola udvarán álltunk. De valahogy mindig olyan sokat beszéltem Justinnal.. Mintha a bátyám lenne, de ezeket a pillanatokat Matt-ék szokták megszakítani.

-Cső haver! Na megint bébicsőszködsz?
-Neked is szia Matt! köszöntem neki.
-Szia törpe. Na mi újság?
-Matt gyere menjünk órára. Szia Vanessa.
-Szia Justin..

Ekkor hirtelen felültem az ágyamban..
-Jézusom.. Megint ez az álom, nem hiszem már el! Azóta eltelt vagy 4 év de még mindig ugyan ezek az álmok kísértenek. De el kell indulnom az iskolába.. 
 Odamentem az ablakhoz kiniytottam és ekkor megcsapott a fagyos szél.
-Úgy látom valami meleg ruha kellene. Hmm na nézzük! 
Hosszas keresgélés után megtaláltam a tökéletes ruhát. Ami egy fekete cicanadrágból egy fehér trikóból egy szürke megnyúlt szakadt pulóverből egy párducmintás sálból és egy sárga táskából állt. Hiába volt a szekrényembe több tucat rózsaszín habos babos ruha mindegyiket utáltam..

 Talán mert valakire emlékeztett. De ne rizsázzunk tovább indulás.Ahogy mentem le a hatalmas emeleti lépcsőn benéztem a nappaliba mivel édesanyámat kerestem. De meglepetésemre egy puccos karácsonyfával találtam magam szembe. 

-Anya! 
-Jó reggelt. Mit szeretnél?
-Miért van itt karácsonyfa?..
-Hát nem is tudod? Ma van December 24-e Szenteste!
-Nagyszerű.. Szóltam vissza flegmán amit ő észre is vett.
-Ma este pedig légyszíves ne menj sehova. 
-És miért ne?
-Mert szeretném ha eggyütt töltenénk a Szentestét.
-Oké, de most elmegyek sétálni szia.

Ahogy mentem az utcán mindenhol Mikulásnak öltözött embereket láttam meg. Gondoltam bemegyek az újságoshoz venni egy magazint amit útközben olvasgathatok. Így is tettem.
-Szia Brad! Van valami friss újság?
-Á Vanessa! Persze van hát, megjött a Tini magazin amit szoktál olvasni tessék.
-Köszönöm. Elvettem az újságot anélkül, hogy bele is néztem volna. 
-Boldog Karácsonyt!
-Neked is.. Na de szia. Szóltam vissza unottan.

Beültem egy régi törzshelyemre a Cafe Frei-be. 

-Szia Vanessa a szokásosat hozhatom? mosolygott rám Jen a pincérnő.
-Hát persze Jen! De kérek hozzá sok tejszínhabot is. ezzel el is ment.

Élvezettel lapozgattam az újságomat amikor egy cikken akadt meg a szemem. Amitől még a vér is meghűlt az ereimben, azt hittem ott helyben esek össze de szerencsére ültem.. Ott állt a lapon óriási betűkkel:      
          
Justin Bieber a híres tinibálvány és egykori kedvese  Selena Gomez ismét egy párt alkotnak! 
A 2010-ben megalakult pár Jelena 2012 végén szakítottak. 
2 éves kapcsolatuk 2012 decemberében ért véget amit mind a ketten megsínylettek. Bieber elindult a Believe turnéra ami egy év volt. Majd Demi Lovato születésnapi partiján találkoztak ahol ismét közel kerültek egymáshoz. Tegnap este Selena és Justin közösön érkeztek a rádióhoz és ezt nyilatkozták:
-,,Közel 1 évig voltunk egymástól távol és Selena is nagyon hiányzott már. Gondoltuk ha így alakul akkor újra kezdjük a kapcsolatunkat.,,
-Pontosan. Én pedig Kanadába költözök Justin szomszédságába.
-Ez remek hír! Gratulálunk nektek sok boldogságot.

Amikor a cikk végére értem  fehér lettem a sokk miatt. Selena és Justin újra eggyütt?! Remek hír..

-Vanessa! Hahó! Itt van a rendelésed.
-I-izé köszönöm..
-Na mi a baj? Mesélj csak!
-Semmi különös.. Csak ezek a hírek sokkoltak..
-Értem. Ha nem akarsz róla beszélni nem kell. Na megyek és bekapcsolom a tévét.

Jen be is kapcsolta a tévét ami a kávézóban volt. Sorra jöttek az unalmasabbnál unalmasabb hírek amikor Justin Bieber volt ott..

-Na és Justin mondd csak mi a terved Karácsonyra? Kérdezte tőle a riporter.
-Visszautazok Kanadába a nagyszüleimhez és a barátaimhoz Selenával.
-Remek hír. Akkor kellemes ünnepeket. Ó! És mielőtt elfelejteném van ma egy szülinapos sztár csemeténk Vanessa Walker. Ma ünnepli a 17-ik születésnapját! Boldog születésnapot Vanessa. És Justin ha jól tudjuk akkor te jó kapcsolatot őrzől Vanessával.
-Hát az már rég volt nem is emlékszek rá. De attól Boldog szülinapot neki.

Itt ekkor egy világ omlott össze bennem. Nem emlékszik rám?! Éreztem ahogy forró könnyek öntik el az arcom ahogy egyre homályosabban látok.. Kiviharoztam a kávézóból egyenesen a közeli Supermarket-be. Beléptem az ajtón és nem más dal szólt mint Justin Bieber-All I Want For Want Christmas Is You
Ez a nap már nem is lehetne jobb gondoltam magamban. 

*Eközben a Walker Házban*
-Gyerekek majd ha hazajön Vanessa akkor mindenki tegye a dolgát rendben?
-Én és Pattie pedig majd hozzuk a tortát.
-El sem hiszem, hogy már 17 éves lett!
-Natalie de engem nem is ismer Vanessa az nem baj?..
-Ugyan Miley! Biztosan örülni fog nektek. Olyan rég nem látott már benneteket!

*Vanessánál*
Valahogy nem akarok hazamenni, pedig az lenne a legjobb.. De valahogy érzem, hogy nincs valami rendben. És az, hogy Justin letagadja, hogy ismer szíven ütött.. Soha nem leszek senkinek elég jó. A világ soha nem fog elfogadni. Bele kell nyugodnom. Engem csak a zene tud elfogadni olyannak amilyen vagyok..

*3 órával később*

*A Walker házban*
-Hol lehet már Vanessa? Annyira ideges vagyok.
-Nyugodj meg Natalie, Vanessa már nagy lány tud magára vigyázni. Nyugtatott meg Pattie.
-Nagyon remélem, hogy így van.

Ahh máris este fél 10 van? Lehet ideje lenne már hazamennem elég hideg van kint. Ahogy megyek hazafele nem látok semmi világosságot a házban.. Talán egyedül hagytak engem ezen a napon? Pont most? Végülis a szüleimtől minden kitelik. Csak végre érjek be és ledobhatom magam az ágyba. Amikor be akarok nyitni a házba zárva az ajtó. Hát ez furcsa. És a kulcsomat sem találom nagyszerű! Vagy 10 percig keresgéltem a táskámban de hála az égnek megvan! Elfordítottam a zárban a kulcsot, és felkapcsoltam a villanyt. Ekkor pedig mindenki előugrott és egyszerre kiáltották, hogy:  BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
Elkezdték énekelni magát a dalt is..
Körbenéztem és egyből sokkot kaptam. A mi nappalinkban állt Selena Gomez, Miley Cyrus, és végül Justin Bieber. És ők énekeltek nekem. 
-Ez csak egy álom.. Egy nagyon rossz álom.. Suttogtam halkan.

 

Bemutatkozás

Sziasztok:)

Gondoltam én is elkezdek blogolni. Nos ez a történet nem a megszokott ,,szerelmi történet,, lesz!:) Nem, hanem inkább sokkal az élet fájdalmait, váratlan fordulait, fogja bemutatni. Valamint azt, hogy hogyan fogják legyőzni az akadályokat és feljebb jutni:)

Szóval ugye a két főszereplő Justin és Vanessa.

Egy kis bemutatás a szereplőkről:

A nevem Vanessa Walker.Mint sok ember fejében megfordul a kérdés ,,Walker? Paul Walker?" Igen. Nos ő az én drága édesapám.

Édesanyám pedig Natalie Portman.

December 14-én leszek 17 éves.

Átlagos lány vagyok híres szülőkkel.

Nincs testvérem.

Legjobb barátom Justin.

Rá mindig számíthatok de mostanában egyáltalán nem kerestük egymás társaságát. 

 És Justin Bieber. Szerintem róla már nem kell mesélnem...