4.rész A múlt zenéje~

Sziasztok:) Mielőtt hozzákezdtek az olvasáshoz szeretnék nektek ajánlani egy blogot:) Egy barátnőm írja és szerintem nagyon jó érdemes elolvasni^^ http://iminlovewithjb.blogspot.hu/ (Believe In Yourself) Jó olvasást kívánok a részhez!:) És írjatok komit:3

-Ez lehetetlen.. Nem! Biztos csak tévedés! Ő soha de soha nem tenne ilyet! Mondtam idegeskedve.
Érte kell mennünk! Indulás a kocsihoz!
-Ti kérlek maradjatok itt. Szólt ránk Natalie. Csak én és Pattie megyünk el érte.
-Nem! Kiabáltam rá. Én is megyek! Nem maradatok itthon! Nem fogok ölbe tett kézzel várni! Én is elmegyek Vanessáért.
-Nem szeretném ha látnád ilyen állapotban..
-Nem érdekel akkor is elmegyek érte! Erősködtem továbbra is.
-Rendben van.. Adta meg magát Natalie.  

Máris szaladtam a kocsikulcsomért és rohantam ki a garázsba. Sikeresen kitolattam majd anya és Natalie beültek az autóba és a rendőrkapitányság felé vettük az irányt. Szerencsére gyorsan megérkeztünk. Leparkoltam utánna pedig futottam be az őrsre. 

-Hé! Állj meg fiam! Hova-hova? Szólított le egy rendőr.
-Vanessa Walker-ért jöttem! Vágtam rá.
-Aha. És a szüleitek hol vannak?
-Jack! Itt vagyok. Lépett be az ajtón Natalie.
-Várjunk csak.. Akkor te nem Justin Bieber vagy? Kérdezte kíváncsian.
-De igen. Rántottam meg a vállam.
-Hatalmas rajongód vagyok kölyök! Ölelgetett meg. Ami kicsit meglepett.
-Jack! Most Vanessáért jöttünk.
-Ja igen gyertek itt van. Legyintett egyet a kezével.

Majd elvezetett minket egy kicsit hátrébb ahol egy cella volt és ott ült Vanessa. Jack pedig elővette a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Majd megszólalt.

-Kisasszony gyere jöttek érted! Kiabált oda Vanessához.
-Vanessa kicsim gyere megyünk haza! Szólt oda Natalie is.

Vanessa pedig felállt és felénk kezdett el sétálni. Láttam a szemein, hogy vér vörösek voltak és az arca pedig sápadt. Amikor kiért az ajtón szó nélkül állt ott.

-Kislányom mégis mire volt ez jó neked? Kérdezte tőle Natalie.
Néhány percig hallgatott majd hirtelen megszólalt.
-Kate-hoz akarok menni most! Kiabált rá Natalie-ra.
-Márpedig most nem mész oda! Mész szépen haza és megbeszélünk mindent.

Én és anya pedig csak hallgattunk majd a kocsi felé kezdtünk el indulni beültünk és Natalie lakásához vettük az irányt.

*Bent a házban*

Bementünk a nappaliba.
-Vanessa! Végre megjöttetek! Mit mondtak?
-A drága látos unokád drogos kislány lett! Gratulálok! Most mit csináljak vele őszintén mondd meg!
-Natalie.. Vanessa nem tehet erről. Mondta halkan Jessie néni amin nem kicsit lepődtem meg.
-És miért nem? Mondd meg! 
-Sajnos ez a kislány az utóbbi időben nagyon megváltozott..  Natalie hiába vagy TE az anyja nem ismered ezt a lányt. Kész idegroncs lett az elmúlt évek sora alatt. Csak tudnám miért! Mindent megvettetek neki amit kért de egy valamit nem kapott meg soha! A szeretet! Ajándékokkal próbáltátok kárpótolni a szeretet. Soha nem volt rá időtök. Én neveltem fel! És tudod régebben is voltak bajai a droggal és az alkohollal! De ez nem minden.
-Elég! MOST fejezd be ezt egészet anyu! Próbáltam róla gondoskodni de a munka is fontos volt!Még mik fognak kiderülni rólad Vanessa? Talán az, hogy nem vagy szűz?
-Tudod anya az is meg volt már! Nevette el magát.
-Igen?! Na jó most volt elegem belőled! Mégis ki volt az? Lett egyre idegesebb Natalie.
De ekkor Vanessa arcáról lefagyott a mosoly. 
-Az nem fontos. Mentem. Fogta magát kisétált a nappaliból és a lépcső felé vette az irányt.

Síri csend vonult a házra. Gondoltam Vanessa után megyek.

-Hova mész Justin? Vont kérdőre anya.
-Megnézem Vanessát. Vágtam rá.

Mentem felfele a lépcsőn és kopogás nélkül benyitottam a szobába. Megláttam Vanessát az ágy szélén ülni és sírt.. Majd meghasadt a szívem amikor láttam, hogy ilyen szomorú. 

-Miért nem mondat el? Sétáltam oda hozzá majd leültem mellé. Bárcsak tudhatnám mi forog a fejében.

-Mert számomra nem jelentett semmit.
-Akkor miért történt meg akkor amikor 13 éves voltál? Kíváncsisodtam. De talán nem kellett volna.
-13 évesen önfejű voltam.. Megbántam, hogy lefeküdtem veled.. Azt is, hogy odaadtam neked azt a dolgot amit már soha nem kaphatok vissza. És tudom, hogy ez neked nem jelentett semmit, de én még mindig emlékszem minden egyes percre amit akkoriban eggyütt töltöttünk. Ennyi volt..
Mondta érzelementes hanggal, de én halottam azt a fájdalmat ami belül sikít. Nem akartam hallani a fülemnek.. De igen sajnos rohadt nagy bunkó voltam vele akkoriban és ezt meg is bántam..
-Vanessa én ezt nagyon sajnálom de ez már elmúlt és nem tudunk mit tenni ellene.. Kérlek ha tudsz bocsáss meg nekem kérlek! Reméltem, hogy megbocsájt de neki nem megy könnyen a felejtés.
-Hát persze.! Mivel neked már ott van Selena ezért egy harmadik kerék már nem kell ugye? Én szerettelek téged Justin de számodra ez nem jelentett semmit!
-Vanessa egy 13 éves lány nem tud szerelmes lenni ez csak fellángolás volt! Semmi több! És azt is tudtad, hogy ez soha nem lesz viszonozva mert majdnem 3 év kor külömbség van köztünk! És én soha nem tudnék rád máshogy nézni!
-Tudod hányszor szerettem volna az OLLG lányok helyében lenni? Hányszor sírtam miattad éjszakákon át? Hányszor gondoltam rád? Mikor láttam, hogy milyen boldog vagy Selenával rengetegszer kívántam a sírba! Amikor valamelyik klippedbe a lányokkal vagy? Nemtudod min mentem át amikor itt hagytál engem..Hánszor virrasztottam át az éjszakákat? Mert vártam, hogy meglátogass.. De nem jöttél! Értem, nem jelentettem neked semmit csak egy kis senki voltam a szemedben! Kérlek menj el.. És soha, SOHA többé nem akarlak látni.. Csak menj el mint szoktál te hülye!

   Ekkor láttam összezuhanni Vanessát először.. Borzalmas volt. Lehet, hogy csak a részegség beszélt belőle de amit mondott a szívemig eljutott. Tudom, hogy soha nem szeretném őt mint egy barátnőt számomra ő csak egy barát. Én már megtaláltam az igazit Selenát. Tudom, hogy vele fogom leélni az életem. De nem akarom látni, hogy Vanessa tönkre teszi magát egy gyerekkori fellángolás miatt. Majd megnyugszik é minden rendbe fog jönni.Ezekkel a gondolatokkal lementem a földszintre és láttam, hogy anyáék már az ajtóban állnak. Én is odamentem hozzájuk.

-Nagyon sajnálom, hogy ezt látnotok kellett. Kérlek bocsássatok meg!
-Semmi gond Natalie. Vanessa nem tudhatta, hogy jönni fogunk gondolom megviselte. Majd találkozunk jó éjt. Köszönt el anya Natalietól.
-Sziasztok!

Ahogy kimentünk az ajtón anya Selena és én is beültünk a kocsiba, Miley pedig a sajátjába és itt elváltak az útjaink. Az út csendesen telt. Majd amikor hazaértünk beparkoltam besétáltam a házba és Jazzy rohant oda hozzám.

-Justin! Hogy-hogy ilyen korán hazaértetek? Nyíltak tágra szemei.
-Közbejött valami más. Most pedig menj aludni.

Majd Selena és anya is beért a házba.

-Justin jössz pihenni? Állt mellém Selena.
-Persze. Ezzel a hálószobánk felé vettük az irányt. Mikor felértünk ledobtam magam az ágyba. Kis idő múlva Selena is beért. Lefeküdt mellém majd hozzámszólt.

-Justin mit jelent neked ez a lány?
-Semmit. Csak egy régi barát. De mára teljesen kifordult magából. Válaszoltam vissza neki.
-Miért? Régen milyen volt? Vette kérdőre az előző válaszomat.
-Kedves volt. És visszahúzódó. De most már a régi önmaga ellentéte. Gyorsan megváltozott.
-Aha.

És többet Selena már nem is kérdezett. Csak elfordult és elaludt. Viszont nekem nem jött semmi álom a szememre. A mai nap túl sok volt számomra. Remélem megint a régi lesz minden. Ekkor minden az eszembe jutott. A sok eggyütt töltött idő. Együtt deszkáztunk, a suliba mindig ketten mentünk, Kiálltam érte ha kellett. Vanessa mindig csak mosolygott és visszafogott volt. Soha nem csinált semmi őröltséget.

*Vanessa gondolataiban*
Megint itt hagyott. Soha nem voltam neki fontos. Hiányzik a régi Justin akinek mindent elmondhattam olyan volt mint a bátyám de ez mára mind eltűnt.. Nem lesz ő se többe 16 éves és én se 13. Pedig újra élném mind azt a sok szép évet. Hiányzik..