-Ez az a dolog amit mi nemtudunk.. Azóta is féltem, hogy mégegyszer meg próbálja.
-Natalie értesítem Jessi mamát rendben?
-Köszönöm Pattie.
-Nem kellene felhívni vagy valahogy kapcsolatba lépni Vanessával? Szólt bele Miley.
-De igen persze máris hívom! Lelkesedtem fel az ötletre.
-Justin.. Azóta már változott a száma.
Natalie pedig leírta egy papírra a telefonszámot én pedig felhívtam.
*Vanessánál*
Basszus.. Ki a franc hív?! Ránéztem a kijelzőre és ismeretlen számot jelzett ki. Felvegyem? Fogant meg bennem a kérdés. Biztosan anya hív.. Majd egyszer megunja és lerakja. Gondoltam magamban.
*10 perccel később*
Jézusom de kitartó. Még mindig hívogat. Nem érdekel.. Elővettem a fülesem és elkezdtem zenét hallgatni. Nincs megnyugtatóbb mint a zene. A parkban egy csomó szerelmes párt láttam és ez borzalmasan esett.. Olyan rossz látni, hogy mindenki boldog én pedig kész roncs vagyok.. Lefeküdtem a padra fürkésztem az égboltot és egyre álmosabb lettem. Lecsukódtak a szemeim és elaludtam.
*Justinnál*
-Nem veszi fel a telefont. Pedig vagy 100-szor hívtam.
-Ne aggódj Justin, előbb utóbb meglesz. Nyugtatott meg Selena.
*1 órával később Vanessánal*
-Hé kislány ébresztő! Hahó ébredj!
-Hmm? Mi az?
-Tünés innen ez az én padom! Keress magadnak másikat! Ordibált velem egy hajléktalan.
-Jó-jó értettem elhúzok. Vágtam rá a lehető leggyorsabban.
Egyre jobb ez a nap.. Egy csöves elüldöz a padjáról. Elkezdtem nyomkodni a telefonomat és kinek a nevét látom meg benne? Kevin. Kevin a régi ,,dílerem" ha lehet így mondani. Talán fel kellene hívnom. Vagy ne? De igen.. Elkezdtem tárcsázni, kis idő múlva fel is vette.
-Kevin, Vanessa vagyok.
-Csak nem a régi Vanessa a drog függő? Mi van veled? Halottam némi gúnyt a hangjában.
-Van cuccod? Nem akartam elhinni de megkérdeztem.. De mi lesz ha megint visszaszokok?
-Tudod hova kell jönni, nem? Kate barátnőd is itt van.
-Indulok.. Ezzel letettem a telefont.
Vagy negyed óra mire odaérek és még sikátorokon is át kell vágnom magam.. Borzalmas környék. És még pénz sincs nálam nagyon jó..
Legalább az út alatt lesz időm elgondolkodni. Vajon, hogy volt képe idejönni 4 év után úgy, hogy nem is keresett?! Igen persze nem ért rá.. Ilyet én is ki tudnék találni! De nem is érdekel. Legyen a kis barátnőjével és kész. Na végre ideértem. Lesz egy pár alak aki nem bír itt az tuti.
-Na kit látnak szemeim? Csak nem a híres Vanessa Walker? Gyere ide csajszi! Olyan rég láttalak. Mi szél hozott erre? Mondta nevetve Kate. Nos Kate.. Igen ő a legjobb barátnőm! Hiába drogos vagy akármi nélküle nem is tudom, hogy-hogy bírnám.
-Kate! Futottam oda hozzá könnyes szemmel.
-Na megint mi a baj?
-Semmi..
-Aha persze.. Én meg az anyád vagyok nem?! Na mesélj csak! Hogy ez a csaj milyen jól ismer basszus..
-Hát.. Kezdtem bele.
-Csak nem megint a Tini lányok kedvence bántott meg? Keressük meg és megmondjuk neki a magunkét! Vette komolyra a szót.
-Kate! Igazán nem kell! Mondtam neki már nevetve.
-Tudod mi kell neked csajszi? Egy jó kis whisky meg fű.
-Ismersz engem. Mi lenne velem nélküled! Néztem fel rá csillogó szemekkel.
-Tudod, hogy te vagy a legjobb barátnőm. Na de, hé Kevin told ki a segged és hozz nekem 2 adagot! Kiabált be Kevinhez.
-Jó jó nem kell ordítani nem vagyok süket. Jött kifele Kevin majd hozzám szólt. Na a mi kis hercegnőnk visszajött oda ahonnan kedzte? Hiányoztál már Vanessa!
-Ti is nekem srácok! Na de adjátok már! Rohadtul kéne a cucc.
*Walker házban*
-Paul mikor ér haza? Kérdezte kíváncsian Pattie.
-Még fél óra. De én ezt már nem bírom! Annyira féltem őt.
Ekkor kopogtatnak a ház ajtaján.
-Megyek kinyitom. Mondtam egyhangúan. És láttam ,hogy az ajtóban Jessie néni állt.
-Justin kisfiam te vagy? Így megnőttél? Hát alig ismertelek meg! Szólt csodálkozva.
-Hát Jessie néni múlik az idő. De tetszik tudni, hogy mi történt?
-Hát persze kisfiam. Sétált be kellemesen a nappaliba a többiekhez.
Amin persze el is csodálkoztam.
-Anya! Végre ideértél!
-Natalie nem vagyok én annyira öreg, hogy ide fele eltévedjek! Nyugodjatok le egy kicsit. Nyugtatgatott minket.
-Mégis, hogy tudnék lenyugodni amikor a lányom elszökött itthonról? Mégis, hogy?
-Á nem nagy ügy! Régebben is mindig elszökött. Mikor is..? Talán ilyen 13-14 éves korában. De úgyis visszajön!
-Régebben soha nem szokott elszökni!
-Igaz honnan is tudhatnád amikor mind végig én neveltem őt! Rossz anya vagy nagyon rossz! Vágta hozzá Natalie-hez.
*Vanessánál*
-Jézusom Kevin Vanessa nagyon be van állva!
-Na nem mondod?! Most mi legyen vele?
-Mi lenne? Szépen itt marad mi pedig elmegyünk addig a gyógyszertárba!
*1 órával később a Walker házban*
Síri csend lepi el a hatalmas házat, mindenki maga elé mered üres tekintetével az élet megállt. Egyszercsak telefoncsörgésre leszünk figyelmesek. Anya megy és felveszi a telefont.
-Walker ház ki az?
Hosszas hallgatás után megszólal anya és szól Natalienak, hogy őt keresik.
-Ki az? Kérdezte kíváncsian.
-Nemtudom. Veled akar beszélni. Ezzel visszajött és leült a kanapéra. Natalie óvatosan elvette a telefont és beleszólt.
-Natalie Portman vagyok miben segíthetek?
A telefon beszélgetésből nem értettem semmit. Csak Natalie lágy hangját halottam ahogy minden szava az ,,igen". Majd nem sokkal később lassan letette a telefont. Percekig állt némán egy helybe majd mikor megfordult láttam az arcán, hogy fehér mint a fal. Egyszer-csak a kanapé felé vette az irányt és leült.
-Ki keresett Natalie? Kérdezte meg tőle Jessi néni.
Natalie meg sem tudott szólalni továbbra is csak sírt.
-Natalie ki volt az? Kérdezte már Selena is.
-Natalie! Natalie ki volt az? Kérdeztem tőle én is már kétségbeesetten.
-Natalie! Natalie! Hahó szólalj meg a frászt hozod ránk! Ki volt az? Hallod? Szólangatta idegesen anyám.
-A Kanadai rendőrkapitányság. Vanessa.. Vanessa.. Ekkor már teljes erelyéből zokogott.
-Mi van Vanessával? Nyögd már ki!
-Börtönben van! Kábítószer birtoklása miatt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése