2.rész Öngyilkos?~

Majd mikor a dal végéhez értek anya és Pattie egy hatalmas tortát hozott ki amin egy kiskori kép volt rajta Justinnal. Nem hittem el.. Minden ember ott állt abban a nappaliban aki tönkretette az életem. Ezt nem hagyhatom szó nélkül. Ekkor lépett oda Édesanyám hozzám és nyomott egy puszit a fejemre.
-Boldog születésnapot és Karácsonyt kicsim!
-Boldog születésnapot törpe! Szólt hozzám Justin. Majd egyre közeledett hozzám. Éreztem ahogy a teste és az én testem érintkezik..Mióta vártam erre a pillanatra.. És most végre megtörtént. De nem olyan mint amilyenre számítottam, nem egyáltalán nem.. Valami megváltozott.
-Csak ezt ne kérlek..
-Valami baj van? Kérdezte aggodalmasan Justin. 
 -Igen! Méghozzá TE! Vágtam hozzá.
-Vanessa kicsim!Mi ütött beléd?
-Tudod anya te azt nagyon jól! Tudod mennyire gyűlölöm ezt a napot! A születésnapomat és a karácsonyt!
-Miről beszélsz? Lepődött meg.
-Erről az egész ünneplésről! Utálom! Utálom amióta csak elhagytak a barátaim!
-Nem értem miről beszélsz, mi mind itt vagyunk neked! Emelte fel a hangját.
-Arról, hogy nekem soha nem volt senkim! Egy emberre számíthattam de ő is itthagyott engem! Soha, de soha nem volt senkim! Mindig csak magamra számíthattam!
-Miről beszélsz?! Én is mindig itt voltam neked! Segítettelek abban amiben csak tudtalak!
-Igen tényleg nagyon jó anya voltál! Lepasszoltál a Nagyihoz és havonta ha felhívtál egyszer! 
-Fejezd be kisasszony!
-Nem! Mindig is csak az a fontos, hogy neked mi a jó! Én soha nem voltam fontos.. És amúgy is ez az én születésnapom avval töltöm akivel akarom! És amúgy is minek hívsz meg olyat akit nem is ismerek?!
-Elég! Leégetsz a többiek előtt! Nem tűröm el ezt a viselkedést, vagy velünk ünnepelsz vagy pedig fent a szobádban szobafogságban!
-Vanessa kérlek fejezd ezt be.. Én is mindig melletted álltam.
-Épp ez az! Álltál! Te voltál a legjobb barátom! Bíztam benned! De te itt hagytál engem.. Amióta megismerted ezt a két lányt azóta én már nem létezek számodra! Amikor pedig összejöttél Selenával.. Azóta teljesen kifordultál magadból!
-Ez egyáltalán nem igaz! 
-Akkor hol voltál az utóbbi 3 évben? Amikor szükségem lett volna rád?!
-Dolgom volt.. szólalt meg félénken.
-Ennyit erről! Nem volt rám időd ugye? De másra mindig van ugye? Tudod mit? Most azonnal döntsd el, hogy kit választasz! Engem vagy őket?
-Ha így állunk akkor őket! Legalább ők nem olyan nyafogós kurvák mint te! 

Itt állt meg bennem az ütő.. Éreztem, hogy vége.. Nem akarok többé élni. .. Én ezt nem akartam hallani. Meg akarok halni. Igen! Meg akarok halni. Csak álltam némán és csak Justin hangja járt a fejemben és az amit az előbb mondott.. 

-Justin ez azért durva volt.. Mondta megrémülve Pattie.
-Vanessa.. Most kérlek menj fel a szobádba. szólt hozzám anyám.
-Szívesebben töltöd olyan emberekkel a Karácsonyt és a születésnapomat akiket nem is ismerek?! háborodtam fel.
-Tudod mit kislányom? Igen! Szívesebben vagyok velük mint veled!
És most jött az az érzés mintha megint szíven szúrnának.. A saját anyám? Ő mondta ezeket? Én ezt nem bírom tovább..


-És most pedig takarodj a szobádba! kiabálta ingerülten.
-HÜLYE RIBANC! ordítottam oda neki ahogy csak bírtam.

Ekkor éreztem ahogy pofon vágott.. Igen! Pofon vágott. Megütött.
Utánna éreztem ezt már nem bírom. Kezdtek folyni a könnyeim. Éreztem ahogy folyik az arcomon a forró könnycsepp.

-Kicsim.. Kérlek ne haragudj.. Könyörgöm ne haragudj!
Én pedig csak percekig álltam némán és zokogtam.. Hogy tehette? Miért?..

-Az istenért szólj már valamit! ekkor már ő is sírt.. hallottam a hangján..
-Utállak.. Utállak.!De téged a legjobban! fordultam oda Justinhoz.
-Vanessa! kiabált utánnam a srác..

De nem érdekelt. Csak futottam fel a szobámba és magam után becsaptam az ajtót.

-Édes istenem hol rontottam el? kérdezte sírva édesanyám.
-Kérlek ne sírj Natalie! Nem te tehetsz róla. Inkább nézzük meg, hogy-hogy van Vanessa.

Justin már ott kopogtatott az ajtómon.

-Vanessa kérlek gyere ki. Beszéljük meg.
De én erre ügyet sem vetve kimásztam az ablakon és teljes erőmből futottam.

-Figyelj, most bemegyek rendben? körbenéztem de sehol sem láttam Vanessát.. Féltem. Féltem, mi lesz ha valami őrültséget csinál? Ekkor megpillantottam a nyitott ablakot. Nem nem hiszem el!
Kimászott az ablakon! ordítottam le a többiekhez. Halottam ahogy Natalie egyre jobban sír..

És ez mind az én hibám.. Ha valami baja esik azt soha nem fogom magamnak megbocsájtani..!

-Natalie! Kérlek fejezd be a sírást! Most meg kell találnunk Vanessát! nyugtatta meg anyám.
-De mégis merre lehet? Hova mehetett? kérdezte aggódva Natalie.

Ekkor beugrott! Az Avon színház! Ha Vanessa szomorú vagy mérges volt mindig oda ment!

*Vanessánál*
El sem hiszem. Nem változott semmit ez a hely. A híres Avon színház. Ahogy egyre közelebb mentem a színházhoz egy kisfiút pillantottam meg aki a lépcsőn ülve gitározott. Kiköpött olyan volt mint Justin. Gondoltam oda megyek hozzá.

-Szia! Hogy hívnak? Nagyon ügyes vagy! mentem oda hozzá kisírt szemekkel.
-Szia Zack vagyok! És te? Mi a baj miért sírtál? És köszönöm! Üdvözült lelkesen.
-Akkor örvendek Zack! Én Vanessa vagyok. Tudod az élet nehéz de mindegy is. Mondd csak, odaadnád nekem a gitárodat egy kicsit?
-Persze, tessék! Mit szeretnél vele csinálni?
-Majd meglátod! válaszoltam neki félénken.

Majd elkezdtem gitározni és énekelni. A dal pedig nem volt más mint: Justin Bieber-Mistletoe
Egyik kedvenc dalom volt. Mistletoe mint fagyöngy. Annyira gyönyörű dal.. Akárhányszor meghallgattam mindig csak az jutott eszembe, hogy soha de soha nem lehetek avval az emberrel akit szeretek. De mégis ha énekelhettem akkor egyszerűen éreztem a szeretet.. Ami ebben a dalban lakozik. Ekkor pedig egyre hangosabban már torkom szakadtából énekeltem. Egyre több ember kezdett el körém gyűlni és kezdte el figyelemmel kísérni a dalt.Már a végéhez értem amikor óriási tapsvihar kezdődött el. A dalt befejeztem és visszaadtam a gitárt Zacknek.

-Nahát, nagyon ügyes vagy! Gyönyörű hangod van! Nézett rám csillogó szemekkel.
Én is olyan szeretnék lenni mint te!
- Soha ne akarj olyan lenni mint én! Mosolyogtam rá és azzal elmentem.

*Justinéknál*
-De mégis hol lehet? Merre mehetett? Kérdezgette Natalie.
-Az Avon szímház... 
-Az az a hely ahol te gitároztál régen. Válaszolta anyám.
-Az Avon színház! Biztosan ott lesz! Szaladtam a kocsi kulcsomért és már indítottam be az autót amikor Natalie utánnam kiabált.
-Justin kérlek várj! Veled megyünk mi is!
-Rendben van de akkor siessetek! Mindenki beült a kocsiba én pedig őrültem vezettem.. Csak minnél előbb meg szeretném találni őt. Csak megint mosolyogva akarom látni őt. Minden vágyam ez. De ekkor balszerencsémre egy brutálisan nagy dugóba ütköztem.
-Kisfiam mit csináljunk most?
-Én elindulok most és megkeresem! Ti csak maradjatok itt! Nincs messze a színház csak pár utca. 

Meg sem vártam, hogy utánnam szóljanak csak futottam mint egy őrült. Körülbelül 5 perc futás alatt el is értem a színházhoz. Láttam, hogy több százan ott állnak az épület előtt, odamentem én is. Ahogy egyre közelebb értem a tömeghez halottam ahogy beszélgetnek az emberek.. -"Az a kislány aki az előbb itt énekelt olyan tehetséges volt!" -"Még nagy jövő állhat előtte.,,
És ekkor vettem észre egy kisfiút aki gitárt tartott a kezében, oda is mentem hozzá.

-Szia. Nem láttál az előbb itt egy lányt aki körülbelül 17 éves lehetett és... Nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot és közbeszólt.
-Akinek fekete haja volt és gyönyörű? De igen! Az előbb itt énekelte a Mistletoe-t és gitározott is! Őt keresed ugye?
-Igen! Tudod nagyon fontos lenne nekem!
-Szereted őt? Kérdezte meg tőlem.. El kell, hogy mondjam eléggé meglepett..
-Csak mint barátot.. De nem tudod, hogy merre ment?
-Hát gőzöm sincs nem láttam merre megy.
-Értem.. De azért köszönöm.
-Várjunk! Te nem a híres tini énekes vagy Justin Bieber?
Ebben a szent pillanatban pedig minden egyes ember aki ott állt a színház előtt elkezdett felém rohanni és ordította: "Uram isten Justin Beiber! ,, Nagyszerű soha nem fogok innen kijutni! A telefonom is elkezdett csörögni. Nagy nehezen de felvettem.
-Igen?
-Justin hol vagy már? Szólt bele a telefonba Selena.
-Itt a színház előtt. Körbevettek a rajongók. És ti?
-Mi itt Nataliéknál vagyunk.
-Miért mentetek el? kezdtem el nyugtalangodni.
-Majd elmondom. De most odaküldöm Kent és ő idehoz. 

Ezzel le is rakta a telefont. Csak nekem fontos, hogy Vanessa meglegyen? Most komolyan? Úgy körülbelül 2 percen belül észre is vettem Kent a testőrömet ahogy átverekedik a hatalmas tömegen. Nagy nehezen de ki vitt onnan. Már bennt ültünk a kocsiba amikor megszólaltam.

-Ken.. És Vanessával mi lesz?
-Nemtudom Justin nemtudom..

Az út többi része pedig csendesen telt..Majd amikor beértem a bejáraton láttam ahogy anya és Natalie ott sírnak.. Selena és Miley pedig csak csendben merednek maguk elé.

-Natalie.. Vanessát nem találtam meg. Sajnálom.
-Édes istenem csak kérlek ne add, hogy megint megpróbálja azt tenni... Ekkor pedig csak még keservesebben kezdett el zokogni.
-Miért mit tett? Mit akart csinálni?! Mondja már el valaki! Kezdtem egyre idegesebb lenni. 
Natalie pedig meg sem tudott szólalni a sírástól. Anya törte meg a csendet.
-Vanessa... 
-Mi van Vanessával?! Mondjátok már meg az Istenért!
-Két éve október 7-én majdnem öngyilkos lett.

Ekkor megállt bennem az ütő.. 

-Öngyilkos? Micsoda?..
-2 éve 14-15 éves korában komoly alkohol problémákkal szenvedett.. És komoly drog függő volt.. Nem egyszer hozta haza őt rendőr.. De Október 7-én rettenetesen részeg volt és túladagolta magát.. Utánna pedig elkezdte vagdosni magát.. A kezét a nyakát a lábát.. Utánna pedig egy csomó altatót és nyugtatót vett be.. Tiszta vér volt amikor rátaláltam. Azt hittem helyben összeesek. Alig volt benne élet. Épp, hogy csak meg tudnák menteni. 20% volt annak az esélye, hogy életben marad.. mesélte el Natalie.

Én pedig fölbe gyökereztem. Erről miért nem tudtam?